Minden embert anya szült erre a világra

Az anyaság a végromlás; különben közismerten annyi, mint szeretni és szeretve lenni.
(Sophie Mackintosh)

Írta: Mészáros-Huszár Erika

Egy ismerősöm folyton panaszkodott az anyjára. Soha semmivel sem volt megelégedve amit az anyja tett vagy mondott, saját életének elkövetett hibáiért az anyját okolta, miatta lett ő olyan amilyen, miatta nem tud boldog párkapcsolatban élni, miatta nincs elég pénze, háza, jó munkahelye, stb. Egyszer megelégeltem és így szóltam hozzá:
„Mielőtt leszületünk a Földre, mi magunk választjuk ki a szüleinket, hogy beteljesíthessük általuk küldetésünket, sorsfeladatunkat. Ezért ne anyádat hibáztasd az „elcseszett” életedért, hiszen Te választottad Őt!”
A válasz engem is megdöbbentett:
„Ha ez tényleg így van, akkor erre csak az lehet a magyarázat, hogy amikor választanom kellett, biztos sz.r volt a felhozatal.”

Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időnként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.
Vekerdy Tamás

Az anyaság egy olyan műfaj, ami akkor is nehéz, ha könnyű

– „Tudom, hogy vannak akiknek a körülmények miatt olyan az anyaság, mintha egy maratont kéne lefutniuk a tűző napsütésben. Abban bizony könnyű elfáradni. Nekem ehhez képest az anyaság egy séta. De annak is le kell néha ülnie, aki régóta gyalogol. Na én most leültem. Egészen pontosan felültem a buszra egy kicsit megpihenni.” (she.hu)

A mai világban anyának lenni nem feltétlenül könnyű

…megjegyzem, szerintem sosem volt könnyű. Talán csak annyit változott, hogy míg nagyanyáink, dédanyáink sokszor inkább csak ösztönből, idősebb családtagok által és esetleg egy-egy könyv alapján szerzett információ segítségével nevelték a gyermekeket, addig manapság szinte ömlik a tudnivaló a helyes gyereknevelésről és lassan „mindenki jobban tudja”, aminek az lehet a vége, hogy „a sok bába közt elvész a gyermek”. Minden anya egyedi és minden gyermek is, és a kettejük kapcsolata egyéni, semmi mással össze nem hasonlítható.

…első szava „igen”. Olyan édes, még bólint is hozzá.Szerintem érti már, hogy mit beszélek, csak én nem értem, hogy ő mit válaszol. Ma már majdnem körbejárta a járókát. Tegnap vettem észre, hogy kibújt a 6. foga is. Egész héten alig evett, hát ez volt az oka…

Néha elfelejtjük élvezni az anyasággal, szülőséggel járó örömeket. Elfelejtjük erősíteni a kapcsolatot, ami még a legrosszabb szülő-gyermek viszonyban is eltörölhetetlen. Elfelejtünk bocsánatot kérni, javítani, változtatni. Pedig soha nem késő. Mert a gyermekünknek mindig mi leszünk a szülei és ő minden körülmények közt a gyermekünk marad, amíg csak élünk.